Jó és rossz álmok
Ez a blog önsegítő céllal íródik. Nem célja a tájékoztatás – bár ha fennmarad az érdeklődésem, talán eljutok odáig, hogy praktikus segítséget is adjon az éppen képződőknek vagy azoknak, akik még visszafordulhatnak. Két hónappal ezelőtt megszereztem a klinikai szakpszichológus diplomát. És még mindig nem tudtam feldolgozni az "élményt". Na, nem az örömtől vagyok annyira meghatódva, hanem a megviseltségtől. Tudom, hogy a tapasztalatom nem egyedi: sok kollégámnak hasonló vagy máshogy nehéz élményei vannak, voltak. Voltak? Hát, igen, a számomra szomorú tény, hogy a szakképzésről és általában a pszichológiai képzések anomáliáiról nagyon kevesen beszélnek nyíltan. Vannak, akik úgy gondolják, minek bolygatni, ha már egyszer végeztek. Vannak, akik azt mondják, nehéz volt, de ha ők végigszenvedték, másnak se legyen könnyebb. Egyetlen olyan emberrel se találkoztam, aki elégedett volt a képzéssel. Bár vannak, akik magukat hibáztatják a rossz tapasztalataikért, mintsem hogy kritikát foga...