klinikai szakpszichológus

máshol valamelyik tényező szerint jobb a helyzet. Azért a pszichoterapeuta cím megszerzését választottam az összehasonlítás alapjául, mert az egy olyan pont, ami általában a képzési út végén helyezkedik el. A magyar rendszer Európában az egyik leghosszabb és leglépcsőzetesebb út, túlbiztosított, nehezen konvertálható, hierarchikus, orvos-centrikus, merev és nem követi a trendeket. Összehasonlító táblázat (pszichológusokra vonatkozóan): | Ország | Összes képzési idő | Pszichoterapeuta cím | | 🇺🇸 USA | 11–14 év | nincs külön cím | | 🇬🇧 Nagy-Britannia | 7–9 év | nincs külön cím | | 🇩🇪 Németország | 8–10 év | védett | | 🇦🇹 Ausztria | ~10 év | védett | | 🇷🇴 Románia | 8–9 év | védett | | 🇸🇮 Szlovénia | 9–10 év | részben szabályozott | | 🇭🇺 Magyarország | ~11 év | szigorúan védett | Magyarország helye a mezőnyben – értelmezés Képzési idő: az egyik leghosszabb (USA-val egy szinten, de kevesebb autonómiával) Képzési struktúra | Integrált pszichoterápia a fő képzésben | UK, USA...

Pszichoterapeutává válni az elérhető leghosszabb képzési folyamat. Pont. 3 + 2 + 4 + 2 + 3 = 14 (de a módszerspecifikus képzés általában nincs meg 3 év alatt és több rész között kényszerű kieső évek vannak, pl. azért, mert nem vesznek fel a képzésre, vagy mert a szakvizsga ősszel van stb.) Ebben a szakmában kell az érés, a sok tanulás és a személyes fejlődés. Ezzel nincs is gond. A probléma azzal van, hogy a képzések nem elég jók, mesterségesen el vannak húzva, rugalmatlanok és iszonyú drágák. Önmagában ezek közül bármelyik miatt indokolt lenne egy reformot végrehajtani, de így együtt, nem csupán a leghosszabb, hanem sajnos az egyik legrosszabb képzési folyamattá is teszik a pszichológusokét. A problémák: 1. információ-hiány: a legtöbb pszichológus a fenti nehézségekre csak a képzése során ébred rá. Gyakran kérdezik BA hallgatók, hogy milyen mester szakirányra menjenek. Mintha ez érdemben meghatározná a későbbi lehetőségeiket, ugyan már. A sikeres képzési úthoz pedig már előre érdemes ...

Ez a blog önsegítő céllal íródik. Nem célja a tájékoztatás – bár ha fennmarad az érdeklődésem, talán eljutok odáig, hogy praktikus segítséget is adjon az éppen képződőknek vagy azoknak, akik még visszafordulhatnak. Két hónappal ezelőtt megszereztem a klinikai szakpszichológus diplomát. És még mindig nem tudtam feldolgozni az "élményt". Na, nem az örömtől vagyok annyira meghatódva, hanem a megviseltségtől. Tudom, hogy a tapasztalatom nem egyedi: sok kollégámnak hasonló vagy máshogy nehéz élményei vannak, voltak. Voltak? Hát, igen, a számomra szomorú tény, hogy a szakképzésről és általában a pszichológiai képzések anomáliáiról nagyon kevesen beszélnek nyíltan. Vannak, akik úgy gondolják, minek bolygatni, ha már egyszer végeztek. Vannak, akik azt mondják, nehéz volt, de ha ők végigszenvedték, másnak se legyen könnyebb. Egyetlen olyan emberrel se találkoztam, aki elégedett volt a képzéssel. Bár vannak, akik magukat hibáztatják a rossz tapasztalataikért, mintsem hogy kritikát foga...