klinikai szakpszichológus

 Nincs.

Egy kis történelmi kitekintés, ami segít feltárni az okokat. Az eredetet a hazai pszichológia történetében és a pszichológia-pszichiátria viszonyában kell keresnünk. Míg a pszichológia a bölcsészettudományokhoz, a pszichoterápia az orvosláshoz tartozott hagyományosan. Az 1950-es évek politikai tiltása után 1963-ban indult el az első önálló pszichológusképzés az ELTE-n. Ezt követték később a debreceni, pécsi és szegedi képzőhelyek. A korábbi pszichoanalitikus évtizedek után a pszichoterápiát is a tiltás évei korlátozták, majd a '60-as évek végétől kezdett újraéledni a kórházi osztályokon (pl. Tündérhegy), kezdetben a csoportterápiák formájában. Az 1980-ban megalakult Magyar Pszichiátriai Társaság törekvése volt a pszichoterápia önálló tevékenységként történő elismertetése, ami 1983-ra sikerült is. Bagdy gyűjteményét átnézve láthatóak a szakma "kibontakozásának és felépülésének" főbb pontjai 1975-1989 között. Az Orvostovábbképző Intézetben megindultak a módszerspecifikus ké...

Ez a blog önsegítő céllal íródik. Nem célja a tájékoztatás – bár ha fennmarad az érdeklődésem, talán eljutok odáig, hogy praktikus segítséget is adjon az éppen képződőknek vagy azoknak, akik még visszafordulhatnak. Két hónappal ezelőtt megszereztem a klinikai szakpszichológus diplomát. És még mindig nem tudtam feldolgozni az "élményt". Na, nem az örömtől vagyok annyira meghatódva, hanem a megviseltségtől. Tudom, hogy a tapasztalatom nem egyedi: sok kollégámnak hasonló vagy máshogy nehéz élményei vannak, voltak. Voltak? Hát, igen, a számomra szomorú tény, hogy a szakképzésről és általában a pszichológiai képzések anomáliáiról nagyon kevesen beszélnek nyíltan. Vannak, akik úgy gondolják, minek bolygatni, ha már egyszer végeztek. Vannak, akik azt mondják, nehéz volt, de ha ők végigszenvedték, másnak se legyen könnyebb. Egyetlen olyan emberrel se találkoztam, aki elégedett volt a képzéssel. Bár vannak, akik magukat hibáztatják a rossz tapasztalataikért, mintsem hogy kritikát foga...